Az algák (másnéven moszatok) a legősibb élőlények közé tartoznak. Egyes algafajok (pl. a cianobaktériumok más néven kékalga) már 3,5 milliárd évvel ezelőtt megjelentek, a még lakatlan, lakhatatlan Földön, mint ennek a bolygónak az első zöld élőlényei.
Földünkön 30 ezernél is több algafajta él. Előfordulásuk szerint két nagy csoportba soroljuk őket. Vannak az édesvízi és a sósvízi vagy tengeri algák, de egyes fajták a talajban, a növényeken vagy a sziklákon honosak. Méretük szerint két csoport ismeretes: a több méter hosszú, tengerekben élő makroalgáktól a csak mikroszkóppal látható egysejtű, mikroalgákig terjed a fajta gazdagsága. Az algák még akkor sem képviselnek egységes rendszertani csoportot, ha a korábban kékalgáknak nevezett cianobaktériumokat ma már inkább a baktériumok, mint az algák között tárgyaljuk.

Az algák felhasználási területei

Ahol alga van, ott élet van. Bolygónk oxigén készletének 90%-át termelik, azaz kilencszer többet, mint az összes többi növény együttesen. Tevékenységüknek köszönhetően jelentős mértékben hozzájárulnak a légkör oxigéntartalmának kialakításához. Felhasználási területük igen széleskörű. Az algákat alkalmazzák a mezőgazdaságban leggyakrabban biotrágyaként és talajkonkondicionálóként, de az utóbbi időben növekszik az érdeklődés antimikrobiális- és PGR-anyagaik iránt is. Számos hasznos tulajdonságukkal és kedvező hatásukkal befolyásolják a növény-talajrendszereket.

Egyes fajok (pl.: Chlorella vulgaris) rendelkeznek azzal a tulajdonsággal, hogy a környezetszennyező anyagokat és nehézfémeket megkötik. Ezen tulajdonságaik miatt használatuk elterjedt a fogászatban (az amalgám fogtömések eltávolításánál).
Egyes fajtáit a kozmetikai iparban is különféle készítményekben alkalmazzák a bőrre gyakorolt tápláló és gyógyító hatása miatt.
Táplálékforrásként már évezredekkel ezelőtt a maják és az aztékok, a mai Közép- és Dél-Amerika ősi, fejlett civilizációi ismerték és fogyasztották gyógyító, valamint tápláló tulajdonságaik miatt. Fennmaradt rajzok bizonyítják, hogy a latinok kosárszám halászták az algahabot olyan szubtrópusi vizek partjainál, mint a Texco tó. Egy másik földrészen, Afrikában Leonhard belga botanikus felfedezte, hogy a Csád-tóból zöld algát gyűjtöttek, megszárították, majd kenyérlángosként fogyasztották.

A 20. század végén olyan tudósok, mint a japán Hiroshi Nakamura és az Egyesült Államok-beli Christopher Hills munkája nyomán a spirulinával kapcsolatos kutatómunka hatalmas lendületet vett. A kutatások eredményei bebizonyították - amit évezredekkel ezelőtti őseink ösztönösen tudtak, hogy a Spirulina egyike a legjobb minőségű nem állati eredetű fehérjeforrásoknak, mely tulajdonsága által a Föld élelmezésének jelentős részét képezhetné. A dél-amerikai és az ázsiai országokban régóta fogyasztják prevenciós és terápiás céllal. Európában még csak az elmúlt évtizedekben terjedt el igazán a köztudatban az algafogyasztás fontossága. Ahol rendszeres algafogyasztók élnek, az emberek kitűnő egészségnek örvendenek, és közülük kerülnek ki a hosszú élet rekorderei is. Ma az algákat a világ legnagyobb élelmiszer tartalékaként tartják számon a tápanyagsűrűsége miatt. Két fajtájuk áll különösen érdeklődésünk középpontjában: a Spirulina és a Chlorella.

EZ AZ OLDAL EGY FÜGGETLEN WELLSTAR TERMÉKFORGALMAZÓ OLDALA,

NEM A WELLSTAR INTERNATIONAL GMBH MAGYARORSZÁGI HIVATALOS

WEBLAPJA.

Oldal: Algák története
Az egészség mindenekelőtt,fogyassz algát! "Aludd magad vékonnyá!" - © 2008 - 2024 - algaenergia.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat